Isztambul

Mit is lehetne írni egy olyan ország városáról, amelynek egyedüliként a világon két kontinensen is vannak területei? Ugyan Európában ez mindössze 3 százalékot tesz ki, mégis érdekes adaléka a török kultúra megismerésének, amelyre más szinten is jellemző ez a kettőség. Egyrészt Törökország az egyetlen főleg muzulmánok lakta állam, amely része a nyugati országokat összekötő NATO-nak, másrészt a sportversenyeken is európaiként indul.

Isztambul is tükrözi a fentieket, hiszen a török hagyományok emlékei keverednek a gazdasági fejlettséggel. Két évezred nemzetiségei és stílusai tükröződnek vissza építészetén: találhatunk római kori, bizánci és oszmán műemlékeket is. Az egykori Bizánc turisztikai szempontból legmeghatározóbb része a Galata negyed, különösképpen az ott található torony, amelynek története egészen a 6. századig nyúlik vissza. Ma már megtekinteni is élmény, de ha tehetjük, menjünk fel a tetejére, ahonnan gyönyörűen ráláthatunk a városra és a Boszporuszra.

És ha már Boszporusz, akkor ne felejtsük ki a Boszporusz-hidat, amely a város ázsiai és európai részét köti össze. A függőhíd sajnos már nem járható be gyalogosan, de éjszaka, kivilágítva nagyon szép látványt nyújt.

A bizánci építésű Hagia Szophia adja vissza leginkább Isztambul viharos történelmét. Az épületet templomként és mecsetként, majd múzeumként is használták, így mind a keresztények, mind a muzulmánok magukénak érzik. Kívülállóként viszont mindettől függetlenül egy gyönyörű műemlék, ami pont a körülötte folyó viták tesznek szomorúvá és magasztossá.

Mint az ország gazdasági és kulturális központja, Isztambul nem csak minaretekből, dzsámikból és mecsetekből áll, sőt, az egyre növekvő üzleti szféra és a folyamatos terjeszkedés miatt a környékbeli kisebb települések is beleolvadtak a városba. A modern irodaházakat a Levent, a Maslak és az Etiler kerületekben találjuk, amelyekben a múlttól elszakadva rengeteg étteremet, kávézót és persze szórakozóhelyet is találhatunk – gyakorlatilag egy másik világot.