Hong Kong

Hong Kong minden szempontból furcsa jelenség, kicsit mintha egy megtűrt kistesó lenne. A szigetcsoportból álló városállam több mint 100 évig a Brit Birodalom fennhatósága alatt állt (a második világháború alatt a japánok is megszállták) és csak 1997-ben lett újra Kína része. Ettől függetlenül saját alkotmánya és jogrendszere van, csak a diplomáciai és nemzetbiztonsági ügyekben működik együtt a Kínai Népköztársasággal.

Teljes neve így ma már Hong Kong, a Kínai Népköztársaság Különleges Közigazgatású Régiója. Kicsit ilyen, kicsit olyan: majdnem a teljes lakosság kínai származású, de az angol kultúra hagyományait és normáit követik. Pont ez adja a hely szépségét és varázsát – ide nem elsősorban megnézni valamit járnak az emberek, hanem átélni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Hong Kongban nem akadna látnivaló, sőt. Ott van például a Wong Tai Sin templom épületegyüttese, vagy a Szent János-katedrális az anglikán egyház híveinek. A Ngong Ping tetején fekszik a Po Lin kolostor, amelyben a világ legnagyobb Buddha-szobrát tekinthetjük meg.

Mivel 263 szigetből áll, Hong Kongban a tömegközlekedés sem hagyományos. Mindenképpen érdemes hajóval is várost nézni, illetve egyszer legalább üljünk fel egy helyi specialitásnak számító, emeletes buszra emlékeztető villamosra is, amelyek ráadásul mind más-más színben pompáznak. Ilyen földrajzi adottságok mellett természetesen a felüljárók is sokkal gyakoribbak, néha már félelmetesen magasan is vannak.

A városállamot a kultúrában harcművészeti filmjei is híressé tették, amelyeket aztán a világ több pontján próbáltak lemásolni. Innen indult Bruce Lee, Jackie Chen, Chow Yun-fat, Stephen Chow vagy Michelle Yeoh karrierje is, akik később nemzetközi szinten is elismerést szereztek.

Ha első körben csak barátkozni akarunk Ázsiával, akkor Hong Kong az ideális kapu. Kelet és Nyugat találkozása egyszerre nyújt biztonságot az ismerős szokásaival, azonban rengeteg újat is megmutat az egyszeri turistának – ha tehetjük, a saját bőrünkön tapasztaljuk meg ezt az egyveleget.