Mauritius

A bő egymillió lakosú szigetállam túlnyomó többsége indiai, egyharmadnyi kreollal az indiai és afrikai kultúra érdekes keresztezését adva. A kultúra különleges része talán, hasonlóan sok más, a térségben lévő szigethez, hogy Mauritius nem csupán természeti paradicsom, hanem a sokat utált off-shore lovagok is vitézkedhetnek itt. Majd tízezer cég él az adóoptimalizálás itteni lehetőségével. De persze a többség nem emiatt kel útra.

A szigetállam páratlan természeti értékekkel bír, melyeket még Gerald Durrell, az ismert angol zoológus és író is megénekelt. Csak dodó nincs már itt, hogy örüljön a ma már védett természeti csodáknak, mint a Black River Gorges Nemzeti Park. És, hogy ő kicsoda az a röpképtelen madár, ami talán az ember modern terjeszkedésének egyik első áldozata: kipusztult már az 1700-as évek elején. Sovány vigasz, hogy dodó azóta szimbólummá vált; az értelmetlen természetrombolásé.

A szigetek elsősorban a vízi sportoknak kedveznek; szörfözni, kite szörfözni, búvárkodni, tengeri horgászni szinte bárhol lehet. A főváros Port Louis pedig igazi nagyváros, éttermekkel, üzleti negyedekkel, elegáns üzletekkel és közlekedési dugókkal. Ki ne hagyjuk a Places D'Armes-t. A sziget vallásilag is igen színes, egymás mellett él itt békésen iszlám, keresztény és buddhista csakúgy, mint hindi. Utóbbi építészetére remek példa a Maheshwarnath Templom. Érdemes ellátogatni a sziget francia időkből származó volt fővárosába Mahébourgba és ott felkeresni a piacot, majd egy jót alkudozni.

Ezután pedig a La Vanille Reserve-ben, egy valamikori vanília ültetvény helyén leesett állal nézni a hatalmas teknősöket és krokodilokat. A fősziget nyugati oldalán lévő Tamarin-öbölben só lepárló üzem működik, messze bent a tengerben, de néha nem is olyan messze, a szörfözőkön túl delfinek fickándoznak.