Pisa

Pisa – bár arról híres – sokkal több egy ferde toronynál. Persze tény, hogy a statika alapvető törvényeinek figyelmen kívül hagyásával magasba emelt torony is megér egy-két támasztós-pózolós fotót, a toszkánai város ezen felül is számtalan csodát rejt magában.

Erre utal a Dóm-tér Gabriele D`Annuzio általi elnevezése is, aki repülőgépéből alátekintve a fehér márvány tengerére, nemes egyszerűséggel a „Csodák terének" nevezte azt. Az egyik csoda persze egyértelműen a ferde torony, mely a térnek nevet adó Santa Maria Assunta katedrális harangtornya, ahonnan Galileo Galilei a modern tudomány hajnalán a gravitációt tanulmányozta. Közvetlenül mellette találjuk a Szűz Máriának szentelt székesegyházhoz tartozó Battisterót, mely monumentális, 55 méteres magasságával és 107 méter kerületével Olaszország legnagyobb keresztelő kápolnája. A katedrális maga is gyönyörű, a román stílus remeke, melyben megtalálhatóak a bizánci és arab építészeti stílusjegyek elemei is.

A történelmen átívelő városnak persze nem ez az egyetlen vallási és esztétikai feltöltődést kínáló helye, hiszen az Arno partjára kisétálva megtaláljuk a San Michele degli Scalzit, melynek szöge – templomostól, harangtornyostól – szintén eltér a talajhoz viszonyított merőlegestől. Ezzel még nem ért véget a függőleges helyzetből kibillenve stabilizált remekművek sora Pisa városában, a San Nicola templom campaniléje ugyancsak ferdén áll az enyhén mocsaras és homokos talaj hívó szavának köszönhetően.

A város számtalan építészeti és kulturális remekművel szolgál még. Itt székel Olaszország egyik legrégibb egyeteme, így a város pezsgő életű akadémiai központ. Ha idelátogatunk, kóstolót kapunk a történelemből, az olasz kultúrából, a tudományos életből és a hamisítatlan toszkán hangulatból. Így akkor ajánlott, hogy az úti célok listáján az elsővé váljon, ha nem csak a múzeumok és műemlékek ősi, élettelen tömegére vagyunk kíváncsiak, hanem fontos számunkra az is, hogy górcső alá vegyük az országot, ahova érkezünk.